A gyártószerszámok elkészítéséről már korábban esett szó, de ott a merev falú erősített műgyantából készült szerszámokról írtunk. Azokat első sorban ipari felhasználásra szánják. Nagyszámú, jó minőségű termékek elkészítésére valók. A bonyolultabb felületű és formájú (úgynevezett alámetszett) termékek az egyszerűbb hagyományos szerszámokból nem vehetők ki. Ezeket úgynevezett osztott (szétszedhető) szerszámokból lehet kivenni. A két-három részes szerszámok gyakoriak az iparban. Az általam látott legbonyolultabb szerszám az Audi R8 sarkainál található szellőző rácsokhoz készült. Hét részből állt. Egy ilyen elkészítése komoly szaktudást igényel. Viszont a csempészek ősi jelmondata szerint: Mindennek van határa, de megkerüljük.

Az alapfogalmakat egy korábbi cikkben már leírtam, tehát itt nem ismételem meg.

Kis darabszámnál, vagy ügyes kezű amatőrként egyszerűsíthetjük a feladatot szilikon alkalmazásával. Azért itt is vannak fokozatok:

Egyszerű szerszám – kialakítunk egy egyszerű kalodát, amely körülveszi a másolandó tárgyat/ősmintát. Ezt megtehetjük akár egy üveglapon széles ragasztószalaggal, bútorlapból készült kerettel, vagy az úgynevezett vákuumtömítő szalaggal. Az utóbbi egyéb tömítési célokra is használható, ráadásul újra lehet gyúrni, tehát többször felhasználható.

Az első kép bal oldalán egy ősi kövület másolata látható. Ezt ragasztottam körül egy üveglapon széles ragasztó szalaggal. Formaleválasztózás után egyszerűen ráöntöttem az F 128 nevű közepes keménységű (28 Shore A) kondenzációs szilikont. Másnap használatra kész volt a forma.

Egy kicsit bonyolultabb a sakkfigurák másolása. Itt a megfelelő méretű pohár aljára leragasztottam a fából készült sakkbábút. A leragasztás fontos, mert a fa kisebb sűrűségű a szilikonnál és felúszna a szilikon tetejére. (Második kép.) Itt szintén az F 128-ast használtam. Másnap az öntvényt kivettem a pohárból és a kisebb átmérőjű résztől indulva négyötöd részben felvágtam. (A nem hengerszimmetrikus huszárnál a műanyag poháron bejelöltem a figura hátának a helyét.) Ekkor könnyen kivehető volt az eredeti figura. A műanyag poharak magasságából annyit levágtam, hogy alacsonyabbak legyenek, mint a hozzájuk tartozó szilikon öntvény. A poharak alját kivágtam, hogy beöntő nyílások alakuljanak ki. Ezután formaleválasztóval fújtam be a szilikon formák belsejét és a poharak belsejét is. Az utóbbi azért hasznos, mert így könnyebb visszahelyezni a poharakba a szilikont. A poharak szorosan összezárják a felmetszett formákat. A formákba beöntve a megfelelően színezett epoxi gyantát már csak ki kell várni, hogy elkészüljenek a sakkfigurák. (Harmadik kép.) Az eredetik és a másolatuk (Negyedik kép.)

A következő részben ezt a témát fogjuk folytatni, mert még hátra van két bonyolultabb, de azért könnyen kivitelezhető eljárás.